küllem A: 1840 küllem (Jelenkor 1840. júl. 25.: 239); 1863 külemet (NSz.) J: ’külső megjelenés | das Äußere’

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A kül-ből hozták létre -em névszóképzővel. Az önállóan nem adatolt alapszót a →külföld, →külön, →külső stb. alapján következtették ki. A végződéshez vö. illem (→illik¹), →jellem, →szellem stb. A szó belseji ll hangzóközi nyúlás eredménye.  ⌘  Nyelvújítási származékszó.

Nyr. 79: 483; TESz.; EWUng. külföld, külön, külső