kusz A: 1330 ? Kuz [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 474); 1643 fakusz (Kiss J.: Mad. 225); 1647 fakuz (Kiss J.: Mad. 225); 1793 Fa kúszoknak (NSz.) J: ’harkály módra kúszó kis erdei madár | Baumläufer’

kúszik A: 1392 ? Cuza [sz.] [szn.] (ZsigmOkl. 1: 268); 1801 Kúszó [sz.] (Szily: NyÚSz.); 1835 kúszik [▽] (Tzs. Klettern a.); 1845/ kúsz (NSz.); 1847 kusz (NSz.) J: 1 1801 ’kapaszkodik, felfelé halad | klettern, aufklettern’ # (↑); 2 1808 ’földhöz, tárgyhoz stb. odasimulva halad, mászik | kriechen’ # (Sándor I.: Toldalék)

Ismeretlen eredetűek. |  ⌂  A szócsalád tagjai egy igenévszó képviselőinek látszanak. Az igei értékű taghoz idővel a visszaható jellegű igéknél gyakori -ik végződés kapcsolódott; vö. →csúszik, telik (→tel) stb. Az ige hosszú ideig csak a nyelvjárásokban élhetett. A névszó köznévként főleg a fakusz (↑) összetett szóban fordul elő, amely állattani szakszó.  ⚠  Finnugor egyeztetése, a →csúszik, →kósza szavakkal való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ MNy. 62: 155; TESz. kúszik a.; Benkő: FiktI. 135; EWUng.