közel A: 1284/ ? Kuzel [szn.] (OklSz.); 1372 u./ keʒeleÿt vala [sz.]; kewʒel (JókK. 36, 107); 1380 k. kǔſel (KönSzj. 12.); 1552 kezzel (Heltai: Dial. G8b); 1602 koͤzoͤl (NySz.); 1617 koͤzél (NySz.) J: ‹hsz› 1 1372 u./ ’nem messze, kis távolságban | nahe’ # (JókK. 107); 2 1416 u./¹ ’közelre 〈megy, jut〉 | in die Nähe 〈kommen〉’ # (BécsiK. 42); 3 1416 u./¹ ’időben nem messze | nahe 〈einem Zeitpunkt〉’ # (BécsiK. 204); 4 1561 ’megközelítőleg, csaknem | annähernd, beinahe’ # (NySz.); 5 [ ~ sem] 1584 ’egyáltalán 〈nem〉 | bei weitem 〈nicht〉’ (NySz.) | ‹fn› 1 1380 ’rokon | Verwandte(r)’ (KönSzj. 12.); 2 1493 k. ’embertárs, felebarát | Mitmensch’ (FestK. 13); 3 1604 ’közeli hely | Nähe’ # (Szenczi Molnár: Dict. Cómminus a.) | ‹mn› 1585 ’közeli | nahe befindlich’ (Cal. 858 [ɔ: 860]) Sz: közelget 1372 u./ keʒelgetne ’megközelít vkit, vmit | sich nähern’ (JókK. 24) | közelít 1372 u./ (↑) | közeli 1380 k. kvʒeli ’rokon | Verwandte(r)’ (KönSzj. 13.); 1843 ’közel levő | nahe befindlich’ (NSz.) | közelség 1395 k. keʒel ſeg ’rokonság | Verwandtschaft’ (BesztSzj. 9.); 1647 ’közellét | Nähe’ (NySz.) | közeleg 1737 koͤzelgoͤ [sz.] (MNy. 10: 367) | közeledik 1784 közeledni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 43)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A →köz ’köz, hézag’ szóból keletkezett -l ablatívuszraggal; vö. →belül, →fölül stb. Tulajdonképpen a közül (→között) szóhasadással párhuzamosan elkülönült párja. Az ablatívuszi -l funkcióváltásához vö. alól (→alá), →belül stb.; vö. még cser. (KH.) küδü̆lnö ’közelben’, küδü̆lkö ’közelbe’; stb. Eredetileg helyhatározószó volt, a további határozói jelentések elvontabb funkciót képviselnek. A főnévi jelentéshez vö. lat. proximus ’legközelebbi’ : proximi ’rokonok, felebarátok’; ném. nahe ’közel’ : Nächste(r) ’embertárs, felebarát’; stb. A melléknévi jelentéshez vö. →messze, →meztelen stb.