kötet A: 1659 kótet (MNy. 69: 110); 1782 Köttete (NSz.); 1783 kötet (MNy. 4: 377); 1809/ kötöt (NSz.) J: 1 1659 ’〈a szövőiparban〉 egy bizonyos mennyiség matring | Docke, Strähne’ (); 2 1782 ’egy darabba fűzött, kötött könyv; írott műnek egy könyvet kitevő, egy könyvbe tartozó része | Band eines Buches’ # (); 3 1786 ’együttes, kapcsolat | Verbindung’ (MNy. 6: 356); 4 1790 ’köteg, csomó | Bündel’ (NSz.); 5 1796 ’olyasmi, amivel vmit megkötnek, szalag; anatómiai (pl. ín-, izom)szalag | das Band; Band 〈Anat〉’ (MNy. 6: 84); 6 1802 ’a könyv kötése, burkolata, fedőtáblája | Einband eines Buches’ (NSz.); 7 1807 ? ’szerződés | Vertrag’ (NSz.), 1906 ’ua.’ (MNy. 2: 467)

Származékszó. |  ⌂  A →köt igéből jött létre -et névszóképzővel. Eredetileg a szövés szakszava volt; a többi jelentés a nyelvújítás idején született.  ∼  A ma is köznyelvi 2. jelentésben a nyelvújítás korában kísérletképpen a →köt igének más származékai is felbukkantak: kötés(1772: NySz.); köték(1787: Nyr. 1: 94); kötözet(1787: Nyr. 32: 440); köteg(1789/: NSz.).

TESz.; EWUng. köt, pót-