köszörű A: 1331 Kwzereukw [hn.] (OklSz.); 1347/ Kuzureused [hn.] (Nyr. 108: 238); 1395 k. keʒerew (BesztSzj. 724.); (†1055/) 14. sz. Keuzuruku [hn.] (Györffy: DHA. I: 155); 1405 k. kezerw (SchlSzj. 1288.); 1411 Kezerekeorra [hn.] (OklSz.); 1424 Kewsewrus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1564 Kezzerewkew (OklSz.) J: ’élesítő eszköz: kő, acél, szerkezet, gép | Schleifstein, Wetzstein; Schleifmaschine’ # Sz: köszörűs 1424 [szn.] (↑) | köszörül 1519 k. kezero̗l uala (DebrK. 334)
Relatív fiktív tő származékának szófajváltása. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ű képzővel; vö. →fésű, seprű (→seper) stb. A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő ugor kori örökség. ≡ Vö. vog. (T.) kėsiŋ ku ’fenőkő’ (ku ’kő’) [ugor *kȣ̈sɜ- ’csiszol, fen, élez, köszörül’; onomatopoetikus eredetű].
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE. köszörül a.; EWUng.UN UEW. № 1791