körös-körül A: 1513 ko̗ro̗sko̗rͤńúl (NagyszK. 193); 1531 kereskernywl (ÉrsK. 438); 1538 kernÿes kerÿl (Pesti: Nomenclatura e4); 1553/ koͤroͤskoͤruͤl (Tinódi: Cronica R3b) J: ‹hsz› 1513 ’minden irányban körül | ringsherum, (rund) umher’ # (↑) | ‹névutó› [vminek ~e] 1527 ’vmi körül | um’ (ÉrdyK. 290)
Játszi szóalkotással keletkezett ikerszó. | ⌂ A →körül-ből jött létre; keletkezésmódjához vö. egyes-egyedül (→egyedül); réges-régen (→rég); unos-untalan (→un) stb. ∼ Az előtag egyes régi adatokban olykor valamiféle nyomatékosító vagy játszi elemmel bővült: köröslen-környül ’köröskörül’ (1565: NySz.); körödös-körül ’ua.’ (1653: ErdTörtAd. 1: 138); stb.