körtvély × A: 1009/ Kurthueles [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1055 kurtuel fa (TA.); 1093/ Kurthuely[s] [hn.] (MNL (OL) Dl. 78592); 1109/ kerthueles [sz.] [hn.]; kwrthwel [hn.] (MNL (OL) Dl. 12180); 1252 Kortuelyes [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 346); 1256 kurtuwelfa (Györffy: ÁMTF. 3: 108); 1272 Kvrtelus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1291 kurthuely (OklSz.); 1318 kyrtuwilis [sz.] [hn.] (HOkm. 1: 111); 1329 kuruel (Györffy: ÁMTF. 1: 298); 1338 Chunkakerthwel (OklSz.); 1513 kewrthwlyes [sz.] (MNy. 10: 372); 1558 körtfelre [?] (LevT. 1: 294); 1577 vad koͤrtoͤuelÿ (KolGl.); 1756 császár körtvélly (SzT.); 1791/ körtvény fák (NSz.) J: 1 1055 ’száránál elkeskenyedő v. megnyúlt, hosszúkás alakú, édes, leves, néha kövecses húsú gyümölcs, a körtefa termése | Birne’ (); 2 1233 ’a rózsafélék családjába tartozó, fehér virágú, szára felé megnyúlt alakú termést hozó gyümölcsfa | Birnbaum’ (Fejér: CD. 7/1: 236)

körte A: 1496–1499 ? kirtwe (Nyr. 16: 172); 1783 Körtöke (NSz.); 1784 Körte (Baróti Szabó: KisdedSz. 41); 1788 Körtǘ, Körtve (MNy. 5: 285); 1796 körtövét (NSz.); 1807 körtike [sz.] (MagyFűvészk. 263); 1816 körté (Gyarmathi: Voc. 43); nyj. kerti (ÚMTsz.); körtebe [□] (MTsz.); körtvë (Nyatl.) J: 1 1496–1499 ? ’száránál elkeskenyedő v. megnyúlt, hosszúkás alakú, édes, leves, néha kövecses húsú gyümölcs, a körtefa termése | Birne’ # (), 1783 ’ua.’ (); 2 1792 ’a rózsafélék családjába tartozó, fehér virágú, szára felé megnyúlt alakú termést hozó gyümölcsfa | Birnbaum’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1894/ ’villanykörte, égő | Glühbirne’ # (NSz.)

A szócsalád alapja, a körtvély valószínűleg ótörök jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. CC. kertmä; nog. kertpe; karacs. kertme; stb.: ’körte’ [valószínűleg kaukázusi vagy iráni eredetű].  ⌂  A török *kertβä alapszóhoz feltehetőleg már az átvételkor vagy nem sokkal később járulhatott egy magyar -l névszóképző; vö. →fial, →személy stb.

A körte származékszó. |  ⌂  Ez későbbi magyar szófejlődés a körtvély-ből: körtéj > kört͜éi > körté > körte; vö. kesely (→kese). Az 1405 k.kerth(SchlSzj. 1532.) adat íráshibának tűnik, az 1496–1499kirtwe() adat viszont valószínűleg egy pontatlan német írnok írásmódja lehetett. A szó belseji v eltűnéséhez vö. este (→est), →pitvar stb. A körte 3. jelentése metafora; vö. még ném. Birne ’a körtefa gyümölcse; villanykörte’.

MNy. 3: 262; Bárczi: TihAl. 34; TESz. körte a.; Nyr. 98: 235; Ligeti: TörK. 291; EWUng. birs-, császár-, kálmánkörte, vad-