köpű × A: 1405 k. kwpwlw [sz.] (SchlSzj. 1446.); 1504 ? Kewpew [szn.] (OklSz.); 1550 k. kepwÿe (MNy. 86: 251); 1552 koͤpuͤlic [sz.] (NySz.); 1559 köpö [] (OklSz.); 1770 k. kepéjek (MNy. 64: 93); 1820 köppǘjekbö́l (NSz.); 1835 képü (NSz.); nyj. këpil [sz.] (Nyatl.) J: 1 1405 k. ’vajköpülő faedény; hasábszerű faedény | Butterfass; längliches Holzgefäß’ (); 2 1550 k. ’növény gubója, toktermése | Kapselfrucht’ (); 3 1587 ’méhkas, méhkaptár | Bienenstock’ (EWUng.); 4 1608 ’kanálszerű üreges eszköz | löffelartiges, hohles Gerät’ (NySz.); 5 1647 ’szerszámon, eszközön, fegyveren stb. cső alakú rész, amelybe vmit (nyelet, lőcsöt stb.) erősítenek | Tülle’ (MNy. 7: 322); 6 1807 ’forrás v. kút falául alkalmazott kivájt faderék | ausgehöhlter Baumstamm als Quellen- od. Brunnenauskleidung’ (NSz.); 7 1868 ’bürü, palló | Stegbrücke’ (NSz.) Sz: köpül 1405 k. [sz.] () | köpülő 1405 k. ‹mn-i igenév› (); 1594 ’vajköpülő faedény | Butterfaß’ (OklSz. vaj-köpülő a.)

Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. csag. köpi; oszm.  (N.) gübü; bask. köbe, köbö; kaz. kübi; stb.: ’vajtartó edény, nagy faedény, fakád’ [<  tör. *küp ’korsó’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *küpük; a szóvég kialakulásához vö. →bölcső, →csepű stb. A szó a tejfeldolgozás egyik szavaként került a magyarba (1. jelentés). A 2. jelentéshez vö. →buga¹, →guba². A 3., 6., 7. jelentés a kivájt faedények sokrétű használhatóságán alapul.

MNy. 12: 2; TESz.; Ligeti: TörK. 317; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT. köszköpű