köpöly ∆ A: 1560 k. keopeol (GyöngySzt. 2811.); 1565 köppölözes [✐] [sz.] (MNy. 25: 313); 1577 k. keͦppeͦlyeoket (OrvK. 11); 1585 keppelezeth [sz.] (MNy. 5: 225); 1636 köpöllyel [ly-v] [?✐] (NySz.); 1791 köppejekkel (NSz.); 1796 köpǘérvágóval (NSz.) J: ’szívóharang, mellyel a bőrfelületen fokozzák a helyi vérbőséget | Schröpfkopf’
Német (szász Sz.) jövevényszó. | ≡ Ném. (szász Sz.) köppel, kepl ’köpöly’ [< ném. (k.-ném.) kop ’fej’, (R.) ’koponya; pohár, serleg’ < lat. (kés.) cuppa ’ivópohár, pohár, serleg’ < lat. cup(p)a ’dézsa, hordó, tartály’]. Vö. még ném. (baj.-osztr.) köpfeln ’vért vesz, köpölyöz’. ⊚ A köpöly a régi orvostudomány és gyógyfürdőtan szakszava, a szepesi szász gyógyfördőhelyek német nyelvjárásából került a magyarba.
☞ TESz.; EWUng.→ kupa¹