könyök A: 1246/ ? Kuniuk [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 208); 1256/ Koppankwnek [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 675); 1395 k. burcȗ ynk [ɔ: burcunyk] (BesztSzj. 109.); 1395 k. keneclew [sz.] (BesztSzj. 567.); 1407 kwnywkhegh [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ ko̗ṅo̗klètnè [sz.] (BécsiK. 11); 1417 Kevnyeked [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 623); 1560 k. kynyeókleŏ [sz.] (GyöngySzt. 1740.); 1585 Koͤnyék (Cal. 274); nyj. kënyék (Nyatl.) J: 1 1246/ ? ’vminek könyökhöz hasonló görbülete; könyök alakú szerkezet | Biegung; Kniestück, Winkelstück’ (↑), 1407 ’ua.’ (↑); 2 1395 k. ? ’ruhának, páncélzatnak a könyököt fedő része | Ellbogenteil einer Kleidung, Panzerung’ # (BesztSzj. 109.), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 577.); 3 1405 k. ’az alsó és felső kar találkozásának helye | Ellbogen’ # (SchlSzj. 384.); 4 1667 ’egy fajta hosszmérték | Elle 〈als Lägenmaß〉’ (Lippay: PosoniK. 3: 214) Sz: könyököl 1395 k. kenekle (SermDom. 2: 369) | könyöklő 1395 k. ’egyfajta fekhely | Art Liege’ (↑); 1456 k. ’korlátféle, amire könyökölni lehet | Art Brüstung, Armstütze’ (SermDom. 1: 419) | könyöklet 1416 u./¹ [sz.] ’könyök | Ellbogen’ (↑) | könyökletnyi 1416 u./¹ ’〈hosszmérték neveként〉 | eine Elle lang’ (↑) | könyöknyi 1416 u./² ko̗ṅo̗cneièt (MünchK. 70va)
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (AK.) k˳änγeľ ’könyök’; osztj. (V.) kö̆ṇŋi ’ua.’; zürj. (Sz.) gi̮rʒ́a ’ua.’; votj. (Sz.) gi̮rpum ’ua.’ (pum ’végződés, csúcs, hegyes vég’); cser. (KH.) kəńer ’könyök ‹hosszmérték›’; md. (E.), (M.) keńeŕ ’alsókar, alkar; könyök’; finn kyynärä ’könyök’; lp. (norv.) gâr’dnjel, gâi’gŋer ’könyök’ [fgr. *kińä vagy *küńä, esetleg *kinä vagy *künä ’könyök’]. ≋ Megfelelői: nanáj χayče χayčen ’ua.’; lat. genu ’térd’; stb. ⌂ A végződése -k kicsinyítő képző; vö. →farok, →torok stb. Az 1. jelentés metafora; a 2. jelentés metonímia az eredeti 3. jelentés alapján. A 4. jelentés kezdetben a mértéknévképzős könyökletnyi, könyöknyi származékszóhoz kapcsolódott; mintaként szolgált esetleg a lat. cubitum, cubitus ’könyök; hajlat, görbület; könyök’. Testrésznevek mértéknévvé válásához vö. →hüvelyk, →láb.
☞ NyK. 50: 455; TESz.; MSzFE.; NytudÉrt. 84: 56; EWUng.UN UEW. № 311