költ² A: 1395 k. keltheo [sz.] (BesztSzj. 1224.); 1495 e. ko̗lt (GuaryK. 11) J: 1 1395 k. ’〈hírt〉 terjeszt | verbreiten; umherbringen 〈Gerüchte〉’ (↑); 2 1495 e. ’〈félrevezetés szándékával〉 vmit kitalál | erdichten, ersinnen 〈pejor.〉’ (↑); 3 1643 ’〈verses irodalmi művet, ritkán zeneművet〉 alkot | verfassen, dichten’ # (Comenius: Jan. 162) Sz: költő 1395 k. ‹mn-i igenév› (↑); 1643 ’versszerző | Dichter’ (Comenius: Jan. 162) | költött 1604 Koͤltoͤtbeſzed ’kitalált | erfunden’ (Szenczi Molnár: Dict.) | költemény 1621 Koͤltemény ’kitalált dolog | Erfindung’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1750 ’vers | Gedicht’ (Wagner: Phras. Poema a.) | költészet 1830 költészet-sziget (MNy. 13: 285)
Származékszó. | ⌂ A →kel¹-ből (ill. a →kel¹ köl ’származik, keletkezik, létrejön; kijön, eredményez’ változatából) -t műveltető igeképzővel. A 2. jelentés valószínűleg az eredeti 1. jelentséből jött létre, a hírek és híresztelések terjesztésénél végzett hasonló szellemi tevékenység alapján. A 3. jelentés önállósodással jött létre különböző összetételek utótagjaiból, ill. olyan szószerkezetekből, mint a versköltő ’költő’, verset költ ’megír egy költeményt’ stb. ⌂ A →kel¹ kelt származékszava, ill. a →költ¹ és a →költ² tulajdonképpen párhuzamosan jöttek létre az alapszó különböző változataiból és jelentéseiből, és szóhasadás ment köztük végbe.