költ¹ A: 1372 u./ kelcʒegÿt [t-s] [sz.] (JókK. 22); 1372 u./ kewlcʒewk [költ □] (JókK. 32); 1456 k. kethſegeth [sz.] (SermDom. 2: 654); 1517 keelcheginkken [t-s] [sz.] (MNy. 11: 360); 1519 kevtſegert [sz.] (CornK. 85); 1559 kültség [✐] [sz.] (MNy. 68: 92) J: 1 1372 u./ ’〈időt eltölt〉 | verbringen 〈Zeit〉’ (JókK. 32); 2 1372 u./ ’〈pénzt〉 kiad | ausgeben 〈Geld〉’ # (JókK. 22); 3 [el~] 1416 u./¹ ’〈ételt, ritkán italt〉 elfogyaszt | verzehren, verspeisen’ (BécsiK. 36); 4 1548 ’〈vmely anyagot〉 fogyaszt, felhasznál | verbrauchen’ (OklSz. költő a.) Sz: költség 1372 u./ ’pénzkiadás | Kosten’ (↑) | költekezik 1786 kö́ltekezzenek ’(sok) pénzt (könnyen) kiad | ausgeben 〈Geld〉’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A →kel¹-ből (ill. a →kel¹ köl változatából) -t műveltető igeképzővel. A jelentések főleg az alapszó ’megy, jár; elfogy, kifogy ‹pénz›; eltűnik’ jelentésén nyugszanak; az 1. jelentéshez vö. még →mulat. A költ¹ és a →költ², ill. a →kel¹ kelt származékszava párhuzamosan jöttek létre az alapszó különböző változataiból és jelentéseiből, és szóhasadás ment köztük végbe.