kóló A: 1832 kolo-tánczra (Századunk 1: 101); 1836 kolók (NSz.); 1848 kóló táncznak (NSz.) J: ’egy fajta déli szláv népi tánc, amelyet láncba fogódzva, csoportosan járnak | Art südslawischer Kettenreigentanz’
Szerbhorvát jövevényszó. | ≡ Szbhv. kolo ’kerék; kör; egy fajta körtánc’ [indoeurópai eredetű; vö. óind cárati ’jár-kel, mozog’; lat. colus ’rokka’; stb.]. Vö. még szlk. kolo ’kör; forduló, megfordulás; stb.’; ukr. коло ’kör, karika, gyűrű; körtánc’, (R.) ’kerék’; stb. ⊚ Korábban dél-magyarországi nyelvjárási szó volt, később néprajzi szakszóvá vált, majd a néptáncmozgalommal szélesebb körben is ismertté vált.
☞ TESz.; EWUng.→ akol, kalács¹, kolesza, kollár, kólya, kulimász, kultúra