kísér A: 1474 keſeriek (BirkK. 7), de vö. →kísért; 1525/ el kisérni [sz.] (TörtTár 1908: 81); 1528 kÿssirnik el (SzékK. 338); 1551 Elkéserneyec (NySz.); 1708 Kíſérem (Pápai Páriz: Dict.) J: 1 1474 ’vkivel, vmivel együtt megy, jár | begleiten’ # (); 2 1585 ’követ | jmdm folgen, nachgehen’ # (Cal. 219); 3 [figyelemmel ~] 1787 ’figyel | verfolgen’ # (NSz.); 4 1789 ’〈zene, ének aláfestéséül〉 hangszeren játszik | begleiten 〈Musik〉’ # (NSz.) Sz: kísérget 1510 k. keſeerges ’kísért, bűnre csábít | in Versuchung führen’ (KrisztL. 32); 1774 ’többször kísér | jmds ständiger Begleiter sein’ (NySz.)

Valószínűleg örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. osztj.  (V.) kö̆ť-, (Kaz.) kŭś-: ’nyomon követ, az úton marad’ [ugor *kećɜ- ’nyomon követ, követ’].  ⌂  A szó belseji * > s hangváltozáshoz vö. →hasad, →keserű. A szó belseji -r gyakorító képző lehet; vö. dicsér (→dicső), →sanyargat stb.

NyK. 67: 123; TESz.; MSzFE.; Kylstra-Eml. 12, 17; EWUng. kísérel, kísértUN UEW. № 1774