kígyó A: 1086 Kigowſ [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1279 Kygolyuk [hn.] (OklSz.); 1368 Kegyos [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ yaſpiſkyon (JókK. 147); 1519 gy̋g̋oknak (JordK. 429); 1602 kilgyo (NySz.); 1801 Kijó (NSz.); 1818 kigyu (NSz.); 1877 kényók (NSz.); nyj. kiggyó, kíjjó (ÚMTsz.) J: 1 1086 ? ’hosszú testű, végtag nélküli hüllő | Schlange’ # (↑), 1279 ’ua.’ (↑); 2 1595 ’a kígyó testéhez hasonló tárgy, dolog | schlangenförmiges Ding’ (Radvánszky: Csal. 2: 80); 3 1755 ’álnok, rosszindulatú személy | falsche, böswillige Person’ (NSz.) Sz: kígyós 1086 ? [hn.] (↑); 1595 kigios (Radvánszky: Csal. 2: 80) | kígyózik 1799 kigyózóforma [sz.] (NSz.)

Valószínűleg örökség, uráli kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. votj.  (Sz.) ki̮j; ? cser.  (KH.) kəškə; md.  (E.), (M.) kuj; finn kyy; – jur. śījet; szelk. šü, syy: ’kígyó’, a jurákban még ’vízi rovar’ is [uráli *kije vagy *küje: ’kígyó’].  ⌂  A szó belseji *j > m. gy hangváltozáshoz vö. →fagyal. A szóvég -ó kicsinyítő képző; vö. →csomó. Némileg nehezíti a magyarázatot, hogy az alapnyelvi palatális i helyett a magyar szó veláris i̮-t tartalmaz, amely esetleg azzal magyarázható, hogy akkoriban már voltak vegyes hangrendű szavaink. A szó belseji ny-es változathoz vö. →ágyú, →bogyó stb. A 2., 3. jelentés metafora.

☞ FUFA. 12: 37; MSFOu. 125: 55; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ kígyótrángUN UEW. № 302