kétes A: 1538 k. ke̜tes (MNyTK. 8: 15); 1565 kétes [?✐] (NySz.) J: 1 1538 k. ? ’kételkedő, bizonytalan | zweifelnd, unsicher’ (↑), 1565 ’ua.’ (↑); 2 1588 ’gyanús, bizalmatlanságot keltő | verdächtig, unzuverlässig’ # (NySz.); 3 1615 ’vitatható, bizonytalan | diskutabel, strittig’ # (NySz.); 4 1748 ? ’kétséges, bizonytalan kimenetelű | von zweifelhaftem Ausgang’ # (NySz.), 1769 ’ua.’ (NySz.)
Származékszó. | ⌂ A →két ’kettő; kétség, kétely’ számnévből keletkezett -s melléknév képzővel. Hasonló szemlélethez vö. →kétel, →kétség; vö. még lat. ambo ’mindkét’ : ambiguus ’tétovázó, határozatlan, kétkedő’.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ két