kétel ∆ [1] A: 1372 u./ nemketelte; kettelkedÿkuala [sz.] (JókK. 56, 17); 1416 u./¹ kètėlkedetnèlku̇l [sz.] (BécsiK. 7); 1493 k. keethewlkedem [sz.] (FestK. 177); 1555 kétlem [?✐] (TESz. kétel a.); 1604 Kedelkedve [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1372 u./ ’kétségbe von | bezweifeln’ # (↑); 2 1776–1821 ’kételkedik | Zweifel hegen’ (NySz.) Sz: kételkedik 1372 u./ (↑) | kételkedet 1416 u./¹ ’kétség, kétely | Zweifel’ (↑) | kételkedetlen 1416 u./² kètelkedètlèn ’gondolkodás, habozás nélkül | unbedenklich’ (MünchK. 68vb) | kételkedés 1495 e. keto̗lko̗deſt (GuaryK. 97)
Származékszó. | ⌂ A →két ’kettő; kétség, kétely’ szóból keletkezett -l igeképzővel. A kétség, bizonytalanság általában két lehetőség közti választással jár. Hasonló szemlélethez vö. lat. duo ’kettő’ > lat. dubitare ’kételkedik’; ném. zwei ’kettő’ > ném. zweifeln ’kételkedik’. – Ma főleg a kételkedik származékszó használatos.