kér¹ A: 1138/ ? Kerehu [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1164/ Kerew [sz.] [szn.] (LtKözl. 2: 157); 1211 ? Kyreu [sz.] [szn.] (OklSz.); 13. sz. eleje/ Querie (KTSz.); 1416 u./¹ kėr (BécsiK. 255); 1490 k. Kyrenk (MKsz. 1881: 107) J: 1 1372 u./ ’óhajt fejez ki; kíván | bitten; wünschen’ # (JókK. 157); 2 1372 u./ ’könyörög vmiért | inständig bitten, anflehen’ # (JókK. 72); 3 [ma fel~] 1372 u./ ’cselekvésre felszólít, megkér | ersuchen, auffordern’ # (JókK. 6); 4 [feleségül ~, ill. meg~] 1395 ’nősülésre vonatkozó óhaját fejezi ki vkinek, feleségül hív vkit | um jmds Hand bitten od. werben, freien’ (BesztSzj. 72.); 5 1416 u./¹ ’követel | fordern’ (↑); 6 1416 u./² ’könyörög, imádkozik | beten’ (MünchK. 81rb); 7 1536 ’vhova hív | hinbestellen’ (NySz.); 8 1649 ’vétel útján megvásárol | käuflich erwerben’ (MNy. 69: 108) Sz: kérő 1138/ ? [szn.] (↑); 1164/ [szn.] (↑); 1395 k. ’(leány)kérő | Brautwerber’ (BesztSzj. 72.) | kérelem 1372 u./ kerelmenek (JókK. 153) | kérés 1372 u./ kereſere (JókK. 6) | kéretezik 1416 u./¹ kėꝛètėzėc ’(meg)kér | bitten’ (BécsiK. 36) | kéret 1416 u./³ kereteket ’kérés’ (AporK. 115) | kért [birtokos személyjellel] 1416 u./³ kertemre ’kérés, kérelem | Bitte’ (AporK. 85) | kérlel 1456 k. kerlelhetetlen [sz.] (SermDom. 2: 136) | kérlelhetetlen 1456 k. (SermDom. 2: 136) | kére(d)zkedik 1709 kéretzkedett el (Pais-Eml. 590) | kérelmez 1834 Kérelmezni [sz.] (Szily: NyÚSz.) | kérvény 1842 kérvényét (Világ 1842. jún. 18.: 402); 1845 Kérvény (Fogarasi: MNSegédsz.)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (Sz.), (P.) kor- ’(meg)kér, követel, igényel; hív, meghív’; votj. (Sz.) kur- ’kér, megkér, könyörög, esedezik’, (G.) kurị̑- ’kér, megkér, követel, igényel’; finn kerää- ’gyűjt’, kerjää- ’kéreget, koldul, könyörögve kér’ [fgr. *kerä- ’kér, megkér’]. ⌂ Az 5–8. jelentések jelentésszűküléssel keletkeztek az eredeti 1–4. jelentések alapján. A kére(d)zkedik származékhoz vö. kéredzik ’engedélyt kér’ (1524: KL. 49.). ⌘ A kérelmez, kérvény nyelvújítási származékszók.
☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; UEW. 149; EWUng.→ kérd, kérkedikUN UEW. № 287
kér² † A: 950 k. ? καρή [törzsnév] (ÓMOlv. 8); 1138/ Kerudi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1230 k. kier (MNy. 77: 375); 1512 k. agi kert (WeszprK. 88) J: ’kéreg, külső réteg, héj | Kruste, Rinde’
kéreg [4] A: 1211 ? Keregus [sz.] (PRT. 10: 504); 1372 u./ kerget (JókK. 63); 1533 Keroͤk (Murm. 1277.); 1577 ke̜̜regh (KolGl.); 1805 kérëg (NSz.); nyj. kerëg, kírëghöcs (MTsz.); kérög (OrmSz.) J: 1 1372 u./ ’vminek kemény, külső rétege | Kruste, Rinde’ # (↑); 2 1604 ’forgács | Span’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 17. sz. vége ’cipő, csizma sarok feletti kemény része | Hinterkappe’ (Thaly: Adal. 1: 239)
A szócsalád alapja, a kér² örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.), (AK.), (Szo.) kēr ’kéreg, héj’; osztj. (V.) kär ’ua., var a seben’, kir ’jégkéreg a havon’; zürj. (P.) kor ’kéreg, fakéreg’; votj. (Sz.) kur ’fakéregdarab’; cser. (KH.) kər ’hársfakéreg’; md. (E.), (M.) keŕ ’ua.’; finn keri ’nyírfakéreg’; lp. (norv.) gârrâ ’kéreg; héj’ [fgr. *kere ’kéreg’]. ≋ Megfelelői: juk. χar ’bőr, héj’. ⌂ A kéreg a kér² származéka -g névszóképzővel keletkezett; vö. balog (→bal). A 2. jelentés metonímia; a 3. jelentés metafora. – A törzsnév idetartozása (↑) lehetséges; a Kér törzs azért kapta ezt a nevet, mert a törzsek taktikai elrendezésében az előcsapat szerepe, ill. az oldalrész védelme rájuk esett volna.
☞ Szinnyei: NyH.; TESz. kéreg a.; MSzFE. kérëg a.; EWUng.→ kerülUN UEW. № 289