kéknyelű A: 1820 kéknyelü (TudGyűjt. 4/7: 115); 1833 Kék-nyelǘ (Kassai: Gyökerésző 2: 222) J: ’egy fajta szőlő, ill. a belőle szűrt fehér bor | Weinsorte’
Szófajváltással keletkezett összetett szó. | ⌂ Főnevesüléssel a →kék + →nyél szó -ű melléknévképzős nyelű származékának jelzős alárendelő összetételéből keletkezett. A megnevezés alapja, hogy a szőlőfajtának kékes levélnyele van és a szőlő szára is kékespiros színű. Ehhez hasonló szószerkezethez vö. →hárslevelű. Leginkább a badacsonyi kéknyelű ’badacsonyi fehérbor’ (1957: NSz.) borfajta megnevezéseként él.