kártol A: 1606 kartulasa [sz.] (Ethn. 73: 143); 1635 kartolásától [?✐] [sz.] (OklSz.); 1803 Kártolni [sz.] (NSz.) J: 1 1606 ’〈gyapjú- v. gyapotkelmét, belőle készült ruhadarabot〉 gerebenezéssel felbolyhosít, felújít | ein Tuch mit Karde aufkratzen und dadurch erneuern, auffrischen’ (↑); 2 1803 ’szálas szövőipari alapanyagot szálakra bont, fellazít, kifésül | karden’ (↑)

kárt² ∆ A: 1803 Kárt (NSz.) J: ’szögekkel ellátott falap, amellyel a gyapjút kifésülik, gereben | Wollkamm’

A szócsalád alapja, a kártol német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) karten, – ném. karden: ’kártológépet kezel’ [< ném. Karde ’egy fajta bogáncsos gyógynövény; amelynek virágzata gyapjúszövet felbolyhosításához használatos; fonodában használt eszköz szálas anyagok fellazításához’; a lat. carduus ’bogáncs, aszat’ szóra megy vissza].  ≋  Megfelelői: ang. card; fr. carder; stb.: ’kártol’.  ⊚  Textilipari műszó.

A kárt elvonás. |  ⌂  A kárt elvonással keletkezett a kártol-ból.

☞ TESz.; EWUng.→ gordon¹