károg A: 1585 karogás [sz.] (Cal. 271); 1585 korrogok (Cal. 271); 1604 Károgoc (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1585 ’〈főleg varjú, holló〉 sajátos rekedtes, rikoltásszerű hangon szól | krähen, krächzen’ # (↑); 2 1759 ’lármáz, fecseg | lärmen; schwatzen’ (NSz.); 3 1759 ’vészjóslóan szól, beszél | quaken’ (NSz.); 4 1893 ’zsémbeskedik | nörgeln’ (MTsz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →kárál szócsaládjának tövével, valamint a →karattyol tövével azonos. A szóvég gyakorító képző. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: lat. crocire ’károg, krákog’; ném. krächzen, krähen ’ua.’; or. каркать ’ua.; vészt jósol’; stb. A korrog változat a →kurrog hatását tükrözi. A jelentésekhez vö. →csárog. Utóbbi és a károg között etimológiai összefüggés is fennállhat.