káosz A: 1791 Chaosban (NSz.); 1805 Chaósz (NSz.); 1877 cháosza (NSz.); 1891 káosz (NSz.) J: 1 1791 ’a mindent megelőző ősállapot | Urzustand, der vor allen Dingen war’ (↑); 2 1805/ ’zűrzavar, összevisszaság | Wirrwarr’ (NSz.)

kaotikus A: 1845 chaotikus (HazKülfTud. 1845. júl. 31.: 476); 1866 chaotikus (NSz.); 1884 Kaotikus (NSz.) J: 1 1866 ’az ősállapotot illető; zűrzavaros | den Urzustand betreffend’ (↑); 2 1872 ’összezavart, bonyolult, kusza, zavaros | verwirrt, verworren’ (NSz.)

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a káosz latin jövevényszó. |  ≡  Lat. chaos ’végtelen tér; alaktalan ősanyag’, (e.), (h.) ’zűrzavar’ [< gör. χἀος ’végtelen tér, alaktalan ősanyag’ < gör. χαívω ’üresen tátong, nyílik’].  ≋  Megfelelői: ném. Chaos; fr. chaos; stb.: ’káosz’.

A kaotikus nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. chaotisch; ang. chaotic; fr. chaotique; stb.: ’kaotikus’.  ⇒⌂  A magyarba leginkább a németből került, latinosított végződéssel.

☞ TESz.; EWUng.→ gáz