szócikk megosztása

kutyul A: 1762 kutulás [sz.] (NSz.); 1784 kotyolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1893 kutyul (MTsz.) J: 1 1762 ’kever, kavar | um-, aufrühren’ (↑); 2 1799 ’kotorász, keresgélve vájkál | herumstöbern, -suchen’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő egyfelől a →kotyog, →kotyval szócsaládokéval, másfelől a →kutat igéével függ össze. A végződés gyakorító képző.

☞ NéprNytud. 1: 75; TESz.; EWUng.→ kotyog, kotyval, kutat