kuruzsol [1] A: 1599 meg krúslot [sz.] (NySz.); 1655 meg kurusoltathatik [sz.] (NySz.); 1668 kúrúsolt [sz.] (NySz.); 1806 kurózsolt [sz.] (NSz.); 1812 kurosoló [sz.] (NSz.); 1837 guruzsló' [sz.] (NSz.) J: 1 1599 ’varázsol | zaubern, hexen’ (↑); 2 1793 ? ’orvosi tevékenységet folytat megfelelő képesítés nélkül | quacksalbern, kurpfuschen’ (NSz.), 1799 ’ua.’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Quacksalben a.) Sz: kuruzsló 1775 kuruslo ‹foly mn-i igenév› (NSz.); 1799 ’vajákos, sarlatán | Quacksalber’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Quacksalber a.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kružiti ’kering, köröz’; szlk. krúžit’ ’ua.; vmivel leír egy körpályát, köröket csinál’; or. кружить ’forgat; kering, köröz ‹madár, lepke stb.›; bolyong; stb.’; stb. [< szláv *krǫgъ ’kör’; vö. →korong].  ⌂  Bár a ’varázsol’ jelentés a szláv nyelvekből nem mutatható ki, a ’kör(öke)t csinál, tesz’ kifejezésből nem nehéz levezetni, tekintettel a körnek tulajdonított varázserőre, valamint a körözés mágikus módszerként való felfogására. Az s betű a régi változatokban zs hangértékű.  ⊚  A szó ma a 2. jelentésben ismertebb, még inkább használatos a főnevesült kuruzsló származék.  ∼  A (R.) kuruzs ’kuruzsló, sarlatán ‹első adatában szn.-ként›’   (1799: Csokonai: ÖM. 1388) elvonással keletkezett a kuruzsol-ból.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 296; TESz.; EWUng.→ korong