kurafi ∆ A: 1488 kwrwafÿ (MNy. 8: 331); 1773 kurafi (MNy. 73: 124); 1792 karafi (NSz.); nyj. garafi (ÚMTsz.) J: 1 1488 ’hitvány, alávaló férfi, gazember | Hurensohn, Hurenkind’ (↑); 2 1780 ’nők után futkosó férfi | Hurer’ (MNy. 47: 111)
Összetett szó. | ⌂ A kura ~ →kurva + fi (→fiú) jelöletlen, birtokos jelzős, alárendelő összetétele. Hasonló szemlélethez vö. ném. Hurensohn ’gazember’, tkp. ’kurva fia’; ol. figlio di puttana ’ua.’; stb. A magyar szó keletkezéséhez szláv minták is hozzájárulhattak; vö. szbhv. kurvin sine [vokatívusz] kurvine kopile [vokatívusz] ’fattyú, fattyúsor, árvasor’; szln. kurbe sin ’fattyú’; szlk. (R.) kurvísin ’ua.’; stb. ∼ Idetartozik a (R.) kurafia ’kurafi’ (1643: OklSz.); ennek az utótagján E/3. személyű birtokos személyjel található az egyeztetés jelölőjeként.
☞ Nyr. 62: 128; TESz.; NytudÉrt. 92: 119; EWUng.→ fiú, kurva