kullancs A: 1565 ? Kulanchs [hn.] (MNy. 3: 465); 1599 ? killincz (NySz.); 1615 kolláncz (NySz.); 1685 kulláncs [?✐] (NySz.); 1767 Kullants (MNy. 70: 43); 1835 koláncstul (NSz.); nyj. kilḭš' (MNy. 35: 81) J: 1 1599 ? ’állatok bőrébe csimpaszkodó vérszívó atka | Zecke’ # (↑), 1615 ’ua.’ (↑); 2 1685 ’légyféle rovar | Schaflaus’ (↑); 3 1784 ’bojtorján ragadós termése | anhaftende Frucht der Klette’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 50); 4 1788 ? ’tolakodó, nehezen lerázható személy | zudringliche Person, die an einem wie eine Klette hängt’ (NSz.), 1793 ’ua.’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⚠  A szláv nyelvekből való származtatása a hangrendi különbség miatt kevésbé valószínű; vö. szln.  (N.) klẹ̀šč; szlk. kliešť; or. клещ; stb.: ’kullancs’. Az összehasonlításhoz leginkább a szln. klošč ’ua.’ lenne megfelelő, de mint kései analógiás képződmény, mégsem alkalmas (vö. szln. klop ’ua.’).  ⌂  A 2–4. jelentés metafora.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 874; TESz.; EWUng.