kulcscsont A: 1782 kóltstsontakkal (NSz.) J: ’a kart a törzshöz rögzítő mellső vállcsont | Schlüsselbein’

Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. |  ≡  Vö. ném. Schlüsselbein ’kulcscsont’. Anatómiai szakszóként a gör. κλείς, κληίς ’kulcs; kulcscsont’ szóra megy vissza. Vö. még lat.  (tud.) clavicula ’kulcscsont’, tkp. ’kulcsocska’.  ⌂  A magyarban a →kulcs + →csont összetételi tagokból áll.

TESz.; EWUng. csont, kulcs