kulacs A: 1735 kulacs (MNy. 58: 105); 1790 k. Kolacsos [sz.] (Nyr. 85: 211); 1808 Gulats (Sándor I.: Toldalék) J: ’italnak való facsutora; katonák, természetjárók stb. italtartó palackja | Holzflasche; Feldflasche’
Bizonytalan eredetű, talán szláv jövevényszó. | ≡ Vö. szln. (N.) koláč ’facsutora; kulacs’, (V.) kulacs ’kulacs’; szlk. kulač, (K.) gulač, (N.) guľač, kuľač ’ua.’; ukr. (Kárp.) колáч ’vállszíjon hordott, agyagból készült kerek pálinkásüveg’; stb. [ismeretlen eredetű]. ⌂ A származtatás nehézsége éppen a szláv szó ismeretlen eredete.
☞ MNy. 59: 81; TESz.; EWUng.→ kétkulacsos, termosz