szócikk megosztása

kuka² × A: 1795 k. Kuka (NSz.) J: ’különféle célokra használatos kampó, horog | Haken zu versch. Zwecken’

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kuka ’kampó, horog, ácskapocs; kapa, balta’ [indoeurópai eredetű; vö. óind kōcas ’összezsugorodik’; ír cūar ’görbe’; stb.].

☞ Nyr. 64: 41; Kniezsa: SzlJsz. 290; Takács: Dohányt. 341; TESz.; EWUng.→ hokedli, kucsma