krónikus A: 1796 chronicus (NSz.); 1865 chronikus (Babos: KözhSzt. chronica a.); 1882 krónikus (NSz.) J: ’idült, régóta tartó, tartós | chronisch’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. chronicus ’az időre vonatkozó, időbeli, idő-’, (h.) ’hosszadalmas, elhanyagolt, krónikus, idült’, (tud.) (morbus) chronicus ’krónikus ‹betegség, baj›’ [< gör. χρονικός ’az időre vonatkozó, idő-’ < gör. χρόνος ’idő’]. ≋ Megfelelői: ném. chronisch; fr. chronique; stb.: ’krónikus’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus, stb.