kritikus A: 1720 Criticusok (MNy. 79: 127); 1760 Kritikus (NSz.); 1816 Criticusz-Mester (NSz.) J: ‹fn› 1720 ’műbíráló | Kritiker’ # () | ‹mn› 1 1760 ’bíráló | prüfend, kritisch’ # (); 2 1796 ’döntő; fenyegető | entscheidend; bedrohlich’ (NSz.)

kritika A: 1748 Critica-beszéddel (NSz.); 1760 Kritikád (NSz.) J: 1 1748 ’bíráló értékelés | Kritik’ # (); 2 1803/ ’a kritikusok összessége | Gesamtheit der Kritiker’ (NSz.)

kritizál A: 1778 critizálta (NSz.); 1790 kritizálni [sz.] (NSz.) J: ’bírál | kritisieren’ #

A szócsalád korábbi tagjai, a kritikus és a kritika latin jövevényszók. |  ≡  Lat. criticus ’a bírálathoz tartozó; műértő’, (h.) ’megvizsgáló; kritikus’ [< gör. κριτικός ’a bírálatot illető; műértő’] | lat.  (h.) critica, critice ’bírálat, kritika’ [< gör. κριτική ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Kritiker, kritisch, Kritik; fr. critique; stb.: ’bíráló’, ’kritikus’, ’bírálat, kritika’.  ⌂  A kritikus szóvégi s-éhez a magyarban vö. →ámbitus, →glóbus stb.

A kritizál német jövevényszó. |  ≡  Ném. kritisieren ’kritizál’ [< fr. critiquer ’(kritikusan) vizsgál, ellenőriz, kritizál’].  ⌂  A végződéshez vö. →demoralizál, politizál (→politika) stb.

TESz. kritika a.; EWUng. krízis