kozák A: 1530 kozákokal [?✐] (MNy. 61: 488) J: 1 1530 ’katonai szervezetben élő keleti szláv szabad paraszt 〈különösen lovas katonai szolgálat teljesítésekor〉 | Kosak’ (↑); 2 1793 ’egy fajta tánc | Art Tanz’ (NSz.)
Ukrán jövevényszó. | ≡ Ukr. козак ’kozák; keménykötésű legény; hős; egy fajta tánc’ [török eredetű; vö. oszm. kazak; tat. (Kr.) kazak; stb.: ’szabad, független ember; kalandor, csavargó; stb.’]. Vö. még or. кaзак, (R.) козáк: ’kozák’. A szó a keleti szláv nyelvekből kiindulva terjedt el vándorszóként: ném. Kosak; ang. Cossack; le. Kozak; stb.: ’ua.’.
☞ Bárczi: SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 286; TESz.; EWUng.→ kazah