kotú × A: 1408 ? Keueskothya [hn.] (OklSz.); 1768 kotú (MNy. 16: 49); 1791 kutús [sz.] (NSz.); 1853 ? Kóta [hn.] (NévtD. 21: 35); nyj. kótó, kuta (ÚMTsz.) J: 1 1408 ? ’gödör a halastavakban; árok, gödör | Grube in Weihern; Grube’ (↑), 1801 ’ua.’ (NSz.); 2 1768 ’elkorhadt növényi anyag a réten; nádtorzsa | verfaulte Pflanzenreste auf der Wiese; Rohrstoppel’ (↑); 3 1769 ’mocsár, mocsaras hely | Suhle, Sumpf’ (MNy. 65: 339)

Belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tövű származékszó szófajváltása. |  ⌂  Egy főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ú képzős alakjának tűnik; vö. →kallantyú. A szótő a →kotyog szócsalád tövével lehetett azonos, vagy az eredetileg ’hajlat, görbület; meggörbül, elgörbül’ jelentésű igenévszó igei értékű tagjával, amelynek névszói értékű tagja a →kacs; vö. még →kotyor stb. De az is lehetséges, hogy a kotú ugyanannak az igenévszónak a névszói értékű tagjából keletkezett; ebben az esetben az -ú kicsinyítő képző; vö. apu (→apa). A szó belseji t a ty-ből keletkezhetett depalatalizációval; a kialakulása azonban tisztázatlan. Az 1. jelentés lehet az eredeti; a 2., 3. jelentés metonímia.

☞ NéprÉrt. 28: 102; TESz.; EWUng.→ kacs, kátyú, kkotyog, kotyor