kos A: 1061/ ? Kosdy [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 173); 1395 k. coʒ (BesztSzj. 1005.); 1405 k. cos (SchlSzj. 1424.); 1560 k. kóós, koss (GyöngySzt. 1710., 2006.) J: 1 1067/ ? ’a juh hímje | Widder’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1521 ’cölöpverő eszköz; faltörő kos | Rammbock; Sturmbock’ (MNy. 3: 323); 3 1902 ’a szőlőprés facsavarja | Holzschraube der Kelter’ (Jankó: BNépr. 269)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Kāšγ. qoč; IM. qoč; oszm. koç; türkm. (R.) qoč ’kos’. Megfelelői a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ A magyarba átkerült alak *koč. A szóvégi török č > m. s hangváltozáshoz vö. →bors, →kis stb. A 2., 3. jelentéshez vö. →bak, →bika stb.
☞ MNy. 3: 259; Doerfer: TE. 3: 540; TESz.; Ligeti: TörK. 282; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ koslat