korrekt A: 1698 korrekta (MNy. 64: 468); 1808/ correkt (NSz.) J: ’kifogástalan | korrekt’

Latin jövevényszó, később a németből is. |  ≡  Lat. correctus, -a, -um ’megjavított, kijavított’ [< lat. corrigere ’egyenget, elrendez, kijavít’; az eredetéhez vö. →korrigál]; – ném. korrekt ’kifogástalan’.  ≋  Megfelelői: ang. correct; fr. correct; stb.: ’hibátlan, korrekt, kifogástalan’.

TESz.; EWUng. korrigál