korhely A: 1578 Kórherec (Bornemisza: ÖrdKís. 56); 1633 corhertől [?✐] (MNy. 61: 487); 1698 korhely (NéNy. 3: 204); 1723 korhelsége [sz.] (Nyr. 38: 318); 1803/ Korhejje (NSz.) J: 1 1578 ’részegeskedő ember | Zechbruder’ (↑); 2 1633 ? ’dologkerülő, henye életmódot folytató személy, naplopó | Müßiggänger, Tagedieb’ (↑), 1757 ’ua.’ (NéNy. 3: 204)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. Chorherr, (kfn.) kôrhärre: ’a székeskáptalan egy tagja’ [< ném. Chor ’kórus; emberek csoportja, társasága; stb.’ + Herr ’elöljáró’]. Vö. még ném. (R.) chorherrisch ’a kanonok szokásaira, életmódjára vonatkozó ‹pejoratív›’. A német főnevet a reformáció korában pejoratív értelemben szitokszóként is használták. ⌂ A szóvégi ném. r > m. l ~ ly hangváltozáshoz vö. →borbély, →páncél stb.
☞ NéNy. 3: 202; TESz.; EWUng.→ kórus