kordé¹ A: 1808 kordé (NSz.); 1830/ kordély (NSz.); 1865 kardé (CzF.) J: ’kétkerekű taliga | Karren’
Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy német összetétel előtagja alapján. | ≡ Vö. ném. (kor. úfn.) korde-wagen, koorde-wagen ’egy fajta doboz alakú, kerekes kocsi; kétfogatú kocsi’ [esetleg germán eredetű; vö. óész. germ. kart-r; ang. cart; stb.: ’kocsi’]. ⌂ Ennek a származtatásnak az a gyengesége, hogy a szóvégi német e hanghelyettesítése a magyarban rendszerint a (vö. →cérna, →ciha) vagy i (vö. →gázsi, →módi) túlnyomórészt hosszú é-n keresztül képviselődik.
☞ TESz.; NytudÉrt. 88: 101; EWUng.→ karikatúra