korcovát † A: 1395 k. korſonag [ɔ: korſouag] (BesztSzj. 145.); 1405 k. kõʒouag (SchlSzj. 625.); 1418–1422 Curswaẏt (Gl. korszovágy a.); 1538 korcʒouagÿ (Pesti: Nomenclatura L3); 1591 korczóval [?✐] (MNy. 56: 118); 1608 korszóvattya [t-j] (NySz.); 1620 korczvanyba (NySz.); 1621 Kortzovat (Radvánszky: Csal. 2: 236); 1627 korczváll (MNy. 64: 93); 1650 korczobal (MNy. 69: 109); 17. sz. korczovet (Nyr. 5: 206); 1784 korſzavatok (Baróti Szabó: KisdedSz. 43) J: 1 1395 k. ’dolmány, zeke; a mellvért fölött viselt ruhadarab | Art Jacke, Wams; ein über dem Brustharnisch getragenes Kleidungsstück’ (↑); 2 1571 ’a női ruha derekával egybedolgozott, a fűző szerepét is betöltő díszes felsőrész | Art gezierter Oberteil eines Frauenkleides’ (RMNy. 2/2: 226); 3 1621 ’kötény | Schürze; Schürzenband’ (↑)

Vándorszó. |  ≡  Kétségtelenül a következő szavakkal függ össze: ném.  (kfn.) kursāt ’lovagi ruhadarab’, cursit ’‹katonai› díszkabát’; fr. corset ’fűző’, (R.) ’páncéling’; ol. corseto ’fűző, blúz’; szbhv. korzet ’fűző’ stb. Vö. még lat.  (k.) corsetus ’egy fajta férfi zeke’. A franciából terjedt el [< fr.  (ófr.) cors, corps ’test; testhez simuló ruhadarab’; az eredetéhez vö. →korc].  ⇒⌂  A magyarba túlnyomóan a németből (kfn.) került át.  ⌂  A 2., 3. jelentés metafora.

☞ TESz.; EWUng.→ korc