kopáncs × A: 1212/ Kopach [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 328); 1219/ ? Cupanchi [hn.] (VárReg. 45.); 1795 k. kováts (NSz.); 1799 Kopáts (NSz.); 1842 kopáncs (MTsz.) J: ’harkály | Specht (Dendrocopos)’

Belső keletkezésű, valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő a →koppant szócsaládjának tövével azonos. A végződés valószínűleg -ács névszóképző; ehhez és a kopáncs alak inetimologikus n-jéhez vö. →forgács. Itt egy nyelvjárási szóról és egy régi képzőről van szó, ahol a nagy időbeli távolság a régi helynév és az első köznévi adat között az értelmezésben nem jelent gondot, ezen kívül a →kovács hatását mutatja a népetimológiával keletkezett kovács változat által a köznév korai létezése. A magyarázat kisebb nehézsége, hogy az eredeti kopács változat esetleg a kopácsol (→koppant) szóból lett elvonva, de a szótörténet nem ezt támasztja alá.  ⊚  Összetett szóként a →fa előtaggal az állattani szaknyelvbe is bekerült.

Nyr. 40: 449; TESz.; EWUng. koppant