koperta ∆ A: 1661 Coperta (Pusztai); 1716 coopertájaban (MNy. 88: 382); 1736 cópertában (MonÍrók. 11: 360); 1788 kopertájára (MNy. 26: 333); 1878 kolopértába (NSz.); nyj. koppërda (MTsz.); koverta, kufërta (ÚMTsz.) J: ’levélboríték | Briefumschlag’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.) coperta ’tartó, tok, borító’, (h.) ’(levél)boríték’ [< lat. cooperire ’minden oldalon befed, beborít, betakar’; vö. lat. operire ’letakar, betakar, elrejt’]. ≋ Megfelelői: ném. Kuvert ’(levél)boríték; teríték’; fr. couvert ’teríték; csomagolás’; ol. coperta ’ágytakaró, paplan, takaró, pléd; boríték; hajófedélzet’; stb. ∼ A (R.) kuvert ’(levél)boríték’ (1763: D. Éltes: FrSz. 49) a németből származik (↑).
☞ TESz.; EWUng.→ áperte