konvenció A: 1588 konventio (MNy. 62: 110); 1662–1664 conventiójára (MNy. 73: 165); 1790/ conventziót (NSz.) J: 1 1588 ’megegyezés, egyezség, (fizetési) megállapodás | Übereinkunft, Vereinbarung, Zahlungsabmachung’ (↑); 2 1652 ’szegődmény; természetbeni illetmény | Gedinge; Naturalbezüge’ (MTAÉvk. 13: 78); 3 1662–1664 ’civillista | Zivilliste’ (↑); 4 1790/ ’(köz)szokás; társadalmi norma | Regel des Umgangs; gesellschaftliche Verhaltensnorm’ (↑)
konvencionális A: 1805 conventionális (NSz.); 1875/ konvencionális (NSz.) J: ’szokásszerű, hagyományos | konventionell’
konveniál A: 1816 Conveniáljon (Frontius–Érfalvi Halmágyi: HáromKönyv. 2: Mutató tábla Kints a.); 1895 Konveniál (PallasLex.) J: ’(kölcsönösen) megfelel | (gegenseitig) annehmbar sein’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. conventio ’összejövetel, találkozás; megállapodás, egyezmény’ | lat. conventionalis ’szerződéses, egyezményes’ | lat. convenire ’összegyűlik, találkozik; találkozik vkivel; megegyezik, megállapodik; stb.’ [vö. lat. venire ’jön’]. ≋ Megfelelői: ném. Konvention, konventionell (R.) konvenieren; fr. convention, conventionel, convenir à quelqu’un; stb.: ’egyezmény’, ’hagyományos, egyezményes,(kölcsönösen) elfogadható’. ⌂ A konvencionális szóvégi s-éhez vö. →brutális stb. ∼ A lat. conventio egy másik keletkezésmódjához vö. →kommenció.