kontúr A: 1793/ kontúrjai (NSz.); 1895 konturok (NSz.) J: ’körvonal | Umriß(linie)’

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Kontur ’körvonal, kontúr’; ang. contour ’ua.’; fr. contour ’ua.; határ vonal, szél, perem’; ol. contorno ’ua.; környék, vidék’. Az újlatin nyelvekben jött létre igéből való elvonással; vö. fr. contourner; ol. contornare; stb.: ’körülfog, övez’ [lat.  (vulg.) *contornare ’ua.’].  ⇒⌂  A magyarba a német és francia nyelvből került.

D. Éltes: FrSz. 47; TESz.; EWUng. turista