konfesszor ∆ A: 1372 u./ Confeſſoroknac (JókK. 37); 1881 konfesztorok (NSz.); 1897 konfesszorok (NSz.) J: 1 1372 u./ ’hitvalló személy | Glaubensbekenner, Glaubenszeuge’ (↑); 2 1372 u./ ’gyóntató pap | Beichtvater’ (JókK. 111)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. confessor ’hitvalló ‹a keresztényüldözések idején›’, (e.), (h.) ’ua.; meggyónó; gyóntató’ [< lat. confiteri ’bevall, beismer; nem tagad le’; vö. még lat. fateri ’bevall, beismer, elfogad; erősít’]. ≋ Megfelelői: ang. confessor; fr. confesseur; stb.: ’hitvalló; meggyónó; gyóntató’. ⌂ A korábbi változatok szó belseji s-es ejtéséhez vö. →passió stb.; az sz-es alakhoz vö. →asszisztál stb. A konfesztor változat az →imposztor, inkvizítor (→inkvizíció) stb. analógiájára keletkezhetett.
☞ It. 36: 5; EWUng.→ fabula