konchal × A: 1600 k. koncz halaknak (Radvánszky: Szak. 141); 1914 Konchal (RévaiLex.) J: ’a pontyfélék családjába tartozó halfajta, pirosszemű kele | Plötze 〈Art Fisch〉 (Scardinius erythrophtalmus)’
Összetett szó. | ⌂ A konc ’veresszárnyú koncér’ + →hal² szavakból; tautologikus. A konc önálló szóként nem adadolt. Bizonytalan eredetű, esetleg német jövevényszó; vö. ném. (N.), (R.) kunz, kunze ’fiatal lazac’ [< ném. Konrad [szn.]]. A jelentéstani nehézségek a németből való biztos származtatás ellen szólnak. ≂ Esetleg ugyanerre az etimonra megy vissza: koncér ’egy fajta ponty’ (1799: NSz.).
☞ TESz.; EWUng.→ göncölszekere, hal²