kompromittál A: 1806/ compromittáltatik [sz.] (NSz.); 1833/ kompromittálva [sz.] (NSz.); 1848 compromitálta (NSz.) J: 1 1806/ ’gyanúba kever, rossz hírbe hoz | bloßstellen, kompromittieren’ (↑); 2 1835 ’kölcsönösen felelőssé tesz | gegenseitig verantwortlich machen’ (Kunoss: Gyal. Compromittál a.)
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. compromittere ’kölcsönösen megígér, megegyezik’; – vö. még ném. kompromittieren ’nevetségessé tesz, zavarba hoz’. A lat. con [igekötő] + promittere ’előreenged, nőni hagy; ígér, ad, megad, nyújt stb.’ igéből. ≋ Megfelelői: fr. compromettre; ol. compromettere; stb.: ’kompromittál’.
☞ TESz.; EWUng.→ kompromisszum, misszionárius