komplett A: 1814/ complet (NSz.); 1846 complett (NSz.); 1851/ complét (NSz.); 1900 komplett (NSz.) J: 1 1814/ ’teljes, hiánytalan | komplett’ (↑); 2 1969 ’szellemileg egészséges | geistig gesund’ (Zolnay–Gedényi)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. komplett ’teljes, teljes számú’ [< fr. complet, complète [nőnem] ’egész, teljes, kiegészült’ < lat. completus ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ang. complete; ol. completo; stb.: ’teljes, hiánytalan’. ⌂ A 2. jelentés metafora. ∼ A (R.) komplette ’teljes, hiánytalan ‹határozószó›’ (1703: EWUng.) a lat. completus (↑) ablatívuszának átvétele lehet; a (R.) kompletíroz ’teljes, kiegészült’ (1794: NSz.) a ném. komplettieren ’ua.’ szóból keletkezett.
☞ TESz.; EWUng.→ komplé, manipuláció, plénum