komornyik A: 1495 e. comornicoknac (GuaryK. 111–112); 1566 Komornyikid (Heltai: Fab. 116); 1575 Kommornyiki (Heltai: Krón. 208a); 1676 komornyék (NySz.); 1693 komornyíkomat (MonÍrók. 15: 71); 1792 Komornok (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1495 e. ’〈uralkodói, főúri családnál〉 olyan férfi alkalmazott, aki főleg a ház urának a szolgálatát látja el, s a személyzet több tagjára felügyel | Kammerdiener’ (); 2 1566 ’(fő)kamarás, számvevő | Kämmerer’ (); 3 1634 ’kamarás | Kammerherr’ (TESz.)

Cseh vagy szlovák jövevényszó. |  ≡  Cseh komorník ’komornyik’, (R.) ’törvényszolga, bírósági szolga, követ, küldönc ‹a középkorban›’; szlk. komorník ’komornyik’, (R.) ’kamarás’, (N.) ’bérlő a kincstári birtokon’ [< cseh komora, ill. szlk. komora: ’kamra ‹helyiség; hatósági személy›’]. Vö. még szbhv.  (R.) kòmornīk ’kamarás; komornyik’; le. komornik ’(bírósági) végrehajtó’, (R.) ’zsellér; kamarás’ stb.  ⌂  A komornok változat az →asztalnok, →bajnok stb. mintájára jött létre.

Kniezsa: SzlJsz. 276; TESz.; EWUng. kamara, komorna