koh ∆ A: 1395 k. koh (BesztSzj. 521.); 1538 kohh (Pesti: Nomenclatura M4); 1552 Nagyhko [hn.] (Suciu: DicTr. 2: 238); 1763 Kóh (NSz.) J: 1 1395 k. ’fémeknek ércekből való kinyerésére szolgáló kemence, kohó | Hochofen’ (↑); 2 1538 ’tűzhely | Feuerstätte’ (↑); 3 1693 ’kovácstűzhely; ötvös- v. kovácsműhely | Schmiedefeuer; Werkstatt des (Gold)schmiedes’ (Gyöngyösi: ÖK. 2: 75) Sz: kohász 1832 Kohászra (TudGyűjt. 16/9: 25)

kohó A: 1582 ? kohokban (NySz.); 1666 kochójába [?✐] (NySz.); 1792 kohó (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1802 kohú (NSz.); 1818 kuhu (NSz.); 1884 koha [□] (Nyr. 13: 309) J: 1 1582 ? ’fémeknek ércekből való kinyerésére szolgáló kemence | Hochofen’ # (↑), 1666 ’ua.’ (↑); 2 1818 ’kovácstűzhely; kovácsműhely | Schmiedefeuer; Schmiede’ (↑); 3 1872 ’a tűzhely sütője | Backröhre’ (Nyr. 1: 280)

A szócsalád kiinduló eleme, a koh valószínűleg német  (f.-ném.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.), (f.-ném.) kuche ’konyha’, (h. kor. úfn.) choch ’kovácsműhely; vaskohó’, – ném. Küche ’ua.’, (R.) ’pénzverde; az üst alatti tűzhely ‹gyapjúfestésnél›’ [< lat.  (vulg.) cocina ’konyha’].  ⌂  Német származtatása jelentéstani nehézségek miatt bizonytalan: kérdéses, hogy a fentebb idézett hazai korai újfelnémet adat valóban német szó-e.  ⌘  A kohász nyelvújítási származékszó.

A kohó elvonás eredménye lehet. |  ⌂  A bizonytalanságot az okozza, hogy első adata a koh-hoz is tartozhatott: ebben az esetben a koh egyes toldalékolt alakjaiból való elvonással számolhatunk. Ugyanígy szóba jöhet elvonás a →kohol-ból is. A 3. jelentés metonímia.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) coh ’kunyhó, viskó; a kovácsműhely tűzhelye’.

☞ Nyr. 29: 418; TESz. kohó a.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ fánk, keksz, kohol, kukrejt, kulináris