kocsma A: 1405 k. corchomas [sz.] (SchlSzj. 2086.); 1533 Korczma (Murm. 1778.); 1670 korcsema árultatást [?✐] (OklSz.); 1702 koczmaert (MNyj. 5: 164); 1737 Kótsmábúl (MNyj. 5: 164); nyj. korcima (MTsz.) J: ’italbolt, csapszék | Schenke, Kneipe’ # Sz: kocsmás 1405 k. ’csapos | Schenkwirt’ (↑)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. krčma’csapszék, kocsma’; szln. krčma’ua.’; szlk. krčma ’ua.’; or. (R.) корчмá ’ua., vendégfogadó; alkoholos ital’; stb. [ismeretlen eredetű]. ⌂ Az átadó nyelv feltehetőleg ugyanaz mint a →kocsmáros szónál. A hangtanához vö. →görcs ~ göcs és →kalmár ~ kalamár. ∼ A kricsmi ’kocsma ‹az argóban›’ (1908/: Zolnay–Gedényi) külön átvétel a szlovákból; a szlovák szóvéget az argóban gyakori -i kicsinyítő képző pótolta.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 280; TESz.; EWUng.→ kocsmáros