klíma A: 1740 Climának (MNy. 79: 127); 1789 klímában (NSz.) J: 1 1740 ’éghajlat, jellemző időjárás | Klima’ (↑); 2 1789 ’földövezet, éghajlati öv | Erdzone’ (↑)

klimatikus A: 1841 climaticus (NSz.); 1880 klimatikus (NSz.); 1882 klimátikus (NSz.) J: 1 1841 ’éghajlati | klimatisch’ (↑); 2 1886 ’olyan 〈hely〉, amelynek éghajlati viszonyai bizonyos betegség gyógyítására kedvezőek | klimatisch günstig gelegen 〈Kurort〉’ (NSz.)

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a klíma latin jövevényszó. |  ≡  Lat. clima ’a föld görbülete az egyenlítőtől a pólusok felé; égtáj; éghajlati öv’ [< gör. κλίμα, κλίματος [birtokos eset] ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Klima; ang. climate; fr. climat; stb.: ’éghajlat’, a franciában ’táj(egység), vidék, ország’ jelentésben is.

A klimatikus nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. klimatisch; ang. climatic; fr. climatique; stb.: ’éghajlati, klimatikus’.

A szócsaládhoz még |  ≡  Meteorológiai szakszóként keletkeztek az angolban, létrejöttében a gör. κλιματικός ’éghajlati, klimatikus’ is részt vehetett.  ⇒⌂  A magyarba leginkább a németből került, latinosított végződéssel.

☞ TESz.; EWUng.→ klinika